Az avar kori leletek bizonysága szerint folyamatosan lakottnak tekinthető a terület egészen a török hódoltságig.
Írásos és régészeti emlékek alapján egészen 1541-ig fennállt a település temploma és saját plébánosa is volt.
A falu végleges pusztulásáról nincsen pontos adat, de 1546 után a defterek /adószedők/ összeírásában már, mint puszta szerepel.
A későbbiekben a vidék a Dégenfeld grófok tulajdonába kerül, akik földterületük egy részét értékesítik.
Kialakul a tanyavilág. Közigazgatásilag ekkor Némedihez tartozik. Az idetelepültek egyházi ügyeiket is itt intézhették.
Vasárnapi szentmisék miatt inkább a közelebbi Ócsát látogatták. Minden hónap 3. vasárnapján a tanyai iskolában is tartanak szentmisét.
1931-ben megkezdődik parcellázás. Kialakul a jelenlegi település magja. A lakosok száma ekkor 650 fő.
1945-től a település Gyálhoz tartozik.
1947-től mint község önálló lesz, egyházjogilag azonban Gyál fíliája marad.
1949-től 1976-ig már a Kocsis tanyán van lehetőség kéthetente szentmisét bemutatni, az erre a célra méltó módon kialakított helyiségben; hála id. Kocsis Kálmánnak és családjának. Itt kerül felállításra a korábban megvásárolt harang is. Az életviszonyok az évek múltával megváltoztak, ami a tanyavilág lassú megszűnését eredményezte. A családok többsége a korábbi parcellázásból időközben községgé gyarapodott „új telep”-re költözött, ami ettől fogva egyet jelent Felsőpakonnyal.
1976 nyara sorsforduló a katolikusok részére is. Ekkortól már a községben, az idős Hegedűsék biztosítanak a házuknál misézési lehetőséget. A harangot is behozzák a Kocsis tanyáról, de nincs lehetőség a megszólaltatására.
Erre várni kellett egészen 1988 októberéig. Ekkor csendül fel a településen először a harangszó Nagy Árpád plébános úr leleményességének és idős Siska
Ferencék nagylelkűségének köszönhetően. Az ő kertjükben lett felállítva a harangláb. A harangozást Feri bácsi és Magdi néni végezte buzgó
szívvel. Az öreg harang felirata szép hazafias:
„Magyarország Nagyasszonya könyörögj érettünk”.
Az 1986-os év újabb változást hozott. Betegség miatt Hegedűs néni már nem tudott tovább helyet adni a vasárnapi összejöveteleknek. A katolikus testvérek Bednárik mama –Rozika néni – jóvoltából az ő házában kaptak menedéket.
Itt hangoztak el először Árpád atyától a remény szavai „Az Álom”-ról, hogy talán lesz lehetőség belátható időn belül Felsőpakonyon is templom építésére.
Később, az „Álom” megvalósulása után, a féltve őrzött Szűz Anya szobrot is innen hozták át a Rózsafüzér Társulat tagjai. Buzgón imádkozva érkezett meg a menet a templomba és helyezték el a kegytárgyat, az Őt megillető helyre.